Miért volt reménytelen a nyílt ellenállás Magyarországon?
Magyarországon fegyveres zsidó ellenállás nem alakult, nem alakulhatott ki. Ennek számos oka volt. A Gestapo a bevonulást követő néhány órában letartóztatta az antináci, antifasiszta ellenállás lehetséges vezetőit. Franciaországgal, Lengyelországgal és a Szovjetunióval ellentétben Magyarországon a nemzeti ellenállás megszervezésére nem volt elegendő idő, hiszen a megszállás után egy évvel a háború is befejeződött. Így nem alakulhatott ki széles társadalmi bázisra támaszkodó, fegyveres erővel rendelkező nemzeti felszabadítási mozgalom, amellyel a zsidók összefoghattak volna. Európában a "végső megoldás" egyes stációi között hónapok, évek teltek el, a szlovák, francia vagy holland zsidók deportálása több mint két évet vett igénybe. Ezzel szemben a vidéki magyar zsidóságot néhány hét alatt elkülönítették, majd deportálták. A magyar társadalom jelentős része nem fogadta ellenségesen a megszálló németeket, hiszen az ország évek óta a náci Németország szövetségese volt. A gettósítást és a deportálást a magyar társadalom többsége a korábbi évek antiszemita intézkedései folytatásának vélte, a zsidók kálváriáját nem az egész országot sújtó tragédiaként, hanem "csak" egy, a többségtől különböző etnikai-vallási csoport sorsaként látta. Ráadásul a zsidók eltávolítása és vagyonuk szétosztása sokak számára anyagi gyarapodást hozott. A zsidók így nem támaszkodhattak a keresztény társadalom aktív támogatására Az ellenállást lehetetlenné tette továbbá a fegyverre foghatók és a fegyverek hiánya, hiszen a fiatal zsidó férfiak szinte mind munkaszolgálatosok voltak. A németek, és főleg a magyar hatóságok elleni fellépést komolyan akadályozta a magyar zsidóság általános törvény- és hatóságtisztelete, és az illegalitástól való irtózása is. Ezért az ellenállás a fegyveres harc helyett a szervezett önmentésre, szökésre, a magyar és német hatóságokkal való tárgyalásokra, egyes hivatalnokok megvesztegetésére, papírhamisításra, esetleg bújtatásra, menekítésre korlátozódott. Az ilyen munkát elsősorban nem a hivatalos zsidó vezetetés, a Zsidó Tanács, hanem a cionisták vállalták magukra.