Gömbös és Darányi 1932-1938
Bethlen bukásával párhuzamosan erőre kaptak a régi fajvédő igényekkel fellépő szélsőjobboldaliak, valamint a megjelenő nemzetiszocialista mozgalmak. A politikában megkezdődött egy, a harmincas évek közepéig elhúzódó generációváltás. Ennek során az aktív vezető rétegből mind nagyobb számban szorultak ki a Monarchia világának értékeit valló arisztokraták, és kerültek előtérbe az európai jobboldali, antiszemita hullámra figyelő, kisnemesi és kispolgári származású politikusok. 1932-ben egyik prominens képviselőjük, Gömbös Gyula került a miniszterelnöki székbe, aki a Bethlen-féle kormánypártot átszervezve biztosította hatalmát. Gömbös programját a 95 pontból álló Nemzeti Munkatervben foglalta össze. Ennek célkitűzései közé tartozott a munkanélküliség leküzdése, a szociális feszültségek csökkentése, a gazdaság stabilizálása, a közigazgatás átszervezése, és egy erős, tekintélyuralmi kormányzás bevezetése. Mindenki legnagyobb meglepetésére az addig harcosan antiszemita és a húszas években még fajvédő pártot alapító Gömbös első miniszterelnöki beszédében közölte: "A zsidóságnak pedig nyíltan és őszintén azt mondom: revideáltam álláspontomat. A zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppen úgy testvérnek kívánom tekinteni, mint magyar testvéreimet." Ennek az éles hangsúlyváltásnak a hátterében annak felismerése állhatott, hogy a gazdasági válságból az ország nem lábalhat ki, ha a kormány hadat üzen a zsidó nagyiparosoknak. Gömbös reálpolitikusként nem kívánta hatalmát a kialakult kompromisszum felrúgásával aláásni. Miniszterelnöksége (1932-1936) alatt valóban nem születtek antiszemita jogszabályok, a zsidók gazdasági és társadalmi pozícióit érintetlenül hagyták. Ám az állami apparátusokba, az országgyűlésbe és a vezérkarba nagy számban áramlottak az "új generáció" antiszemita tagjai. Ez a jelenség a harmincas évek második felének folyamatosan jobbra tolódó Magyarországán vált igazán fontossá. Gömbös külpolitikájának lényege a magyar termékek számára való piacszerzés, illetve a trianoni béke revíziója volt. Az egykori antant hatalmak, Anglia és Franciaország, valamint a történelmi Magyarországtól területeket szerző szomszéd országok erről hallani sem akartak. Gömbös ezért az első világháború vesztesei felé próbált nyitni. Németország egyszerre volt a magyar áruk egyik legfontosabb piaca és a világháború másik nagy vesztese, így első külföldi kormányfőként már 1933-ban felkereste Hitlert. Gömbös mélyítette az összeköttetéseket Mussolini fasiszta Itáliájával, de 1934-ben a Szovjetunióval is diplomáciai kapcsolatot létesített. Piackereső diplomáciájának sikere és a világválság csillapodása nyomán az évtized közepén a gazdaság ismét növekedési szakaszba lépett. A betegeskedő kormányfőt végül a tekintélyuralmi rendszer bevezetésétől tartó politikai ellenfelei megbuktatták volna, ha nem hal bele vesebajába.
Gömbös Gyula 1936. októberi halála után Darányi Kálmán került a kormányrúdhoz. A szálakat a háttérből még mindig mozgató Bethlen azzal a céllal ültette a szürke Darányit a miniszterelnöki székbe, hogy az megakadályozza a szélsőjobboldal előretörését. Ám Darányi erre képtelen volt, sőt a kezdeti lépések (például Szálasi pártjának feloszlatása, a nyilas vezér bebörtönzése) után, a hitleri Németország sikerei hatására fokozatosan ő is jobbra tolódott. 1938. márciusi győri beszédében bejelentette, hogy Magyarország nagyarányú fegyverkezési programba kezd, és "megoldja a zsidókérdést". A fegyverkezési program keretében öt év alatt egymilliárd pengőt terveztek elkölteni, de 1940-re a kiadások már elérték az 1,6 milliárd pengőt. A költségeket a nagyobb jövedelmű társadalmi csoportok megadóztatásával finanszírozták, ez pedig súlyosan érintette a kereskedelemben és az iparban dolgozó, vállalkozó zsidókat. Hamar kiderült, hogy a kormány és a szélsőjobboldali körök "őrségváltó" (a zsidókat háttérbe szorító, a társadalmi és gazdasági pozíciókban nem zsidókkal felváltó) törvénnyel kívánják kezelni a zsidókérdést. A mérsékeltebb kormányzati csoportok úgy gondolták, hogy ha kiveszik a kezdeményezést a szélsőjobb kezéből, és tompítják az "őrségváltási" elképzelés élét, azzal "kifogják a szelet a szélsőjobboldal vitorlájából". Maga miniszterelnök is így fogalmazott: "Egy ilyen rendezés, amely az ipar, kereskedelem, és a hitélet területén, a gazdasági élet vállalkozásaiban a keresztény társadalmat az őt megillető előfeltételekhez tudja juttatni, magának a zsidóságnak is érdekét szolgálja, mert lényegesen enyhíteni alkalmas az antiszemitizmust és ezzel a szélsőséges, türelmetlen mozgalmak terjedését."