Revízió és háború: az Imrédy- és a Teleki-kormány 1938-1941

 

Az első zsidótörvény hatályba lépése után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem sikerült "kifogni a szelet a szélsőjobb vitorlájából". A kormányt ekkor már Imrédy Béla vezette (1938-1939), aki kitűnő gazdasági szakemberként és a németekkel szemben az angolszász politikai orientáció híveként volt ismert. Feladata ugyanaz volt, mint Darányié: megállítani a jobbratolódást, és csökkenteni a náci Németország befolyásának rohamos növekedését. Ez szinte lehetetlennek látszott akkor, amikor a trianoni béke mindenki által hőn óhajtott revíziójának első eredményeit Magyarország a náci Németország és a fasiszta Olaszország segítségével érte el.

1938 szeptemberének végén Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország képviselői összegyűltek Münchenben, hogy megkíséreljék békés úton rendezni Hitler területi követeléseit Csehszlovákiával szemben. A konferencia a német diplomácia sikerével zárult: az első világháborúban elvesztett szudétanémet területeket a Birodalomhoz csatolták Az egyezmény kimondta, hogy Magyarország és Lengyelország Csehszlovákiával szemben támasztott követeléseit is rendezni kell. A vitás kérdéseket végül Németország és Olaszország döntötte el, miután Anglia és Franciaország kifejezte érdektelenségét az ügyben. 1938. november 2-án, az ún. "első bécsi döntéssel" Magyarország Csehszlovákiától visszakapta a Trianonban elcsatolt Felvidék egy részét, 11.927 km-rel, több mint egymillió lakossal, köztük körülbelül 70 ezer zsidóval. Az ország (természetesen a zsidók nagy része is) ünnepelt, Horthy fehér lovon vonult be a visszatért területekre, a vezető körök és a hadsereg egy részének náci elkötelezettsége erősödött. Imrédy jobbratolódását éppúgy nem lehetett megakadályozni, mint Darányiét. Imrédy kormánya be is nyújtott egy, az előzőnél radikálisabb zsidótörvény-tervezetet. A sors iróniája, hogy politikai ellenfelei 1939 elején éppen azzal buktatták meg Imrédyt, hogy kimutatták: a miniszterelnök egyik őse zsidó volt. Az első jogszabály rendelkezéseit jelentősen szigorító második zsidótörvényt így már Imrédy utódja, Teleki Pál miniszterelnöksége (1939-1941) alatt fogadta el az országgyűlés. A Horthy-rendszer még a törvény elfogadása előtt újabb revíziós sikert könyvelhetett el. 1939 márciusában a nácik katonai csapásai alatt felbomló Csehszlovákiától Hitler hallgatólagos beleegyezésével visszaszerezte a nem magyar többségű Kárpátalja egy részét, mintegy 12 ezer km-rel, körülbelül 700 ezer lakossal, köztük csaknem 80 ezer zsidóval. 1939 májusában utoljára tartottak választásokat a Horthy-korszakban. A kormányzópárt fölényesen nyert, de figyelmeztető jel volt, hogy a hatóságok által akadályozott nyilasok látványosan előretörtek.

A magyar politikai közélet általános atmoszférája a második zsidótörvény után sem változott. Állandó jobbratolódás, a nyilasok 1939-es figyelemre méltó választási eredménye, radikális követelések "zsidóügyben", fokozódó nácibarátság jellemezte az időszakot. 1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel kitört a második világháború. Hitler csapatai néhány hét alatt megsemmisítették a lengyel hadsereget. A német katonák legyőzhetetlenségébe vetett hitet sokan osztották, és széles körben terjesztették. Hitler és Mussolini jóvoltából 1940 augusztusában a "második bécsi döntés" következtében újabb elcsatolt területek kerültek vissza Magyarországhoz. A visszatért Észak-Erdély és a Székelyföld több mint 43 ezer km2-es területén körülbelül két és fél millió ember élt, köztük csaknem 165 ezer zsidó. Budapest egyértelműen Berlin lekötelezettje lett, a német gazdasági, politikai és katonai befolyás egyre nőtt, a Horthy-rendszer mégis egyszerre próbált meg német szövetségeseinek kedvére tenni, és kimaradni a második világháborúból. Ennek jegyében a németek nem kaptak engedélyt a magyar vasúti vonalak használatára Lengyelország megtámadásakor, az ország mintegy 100 ezer lengyel menekültet fogadott be, a miniszterelnök pedig meghirdette a "fegyveres semlegességet". Ez az egyensúlyozás hosszabb távon kudarcot vallott. Hitler megkérte a revíziók árát. Növekedtek a Németországba irányuló élelmiszerszállítmányok, Magyarország a semlegességet feladva 1940 novemberében csatlakozott a Berlin-Róma-Tokió tengelyhez. Teleki Pál miniszterelnök megkísérelte kikormányozni az országot a zsákutcából, de hiába kötött 1940 decemberében örök barátsági szerződést az akkor még a nácik felé orientálódó Jugoszláviával. 1941 márciusában egy belgrádi puccs nyomán az új jugoszláv kormány szembefordult Hitlerrel. A Führer elrendelte az ország lerohanását, és Magyarországot felkérte az akcióban való részvételre. Cserében a Délvidék visszaszerzésének lehetőségét kínálta. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy 1941 áprilisában a kormányzat nagy része katonailag is részt akar venni Jugoszlávia német irányítású feldarabolásában, Teleki öngyilkosságot követett el. Utóda Bárdossy László lett. Magyarország a negyedik, utolsó revíziós sikerét is learathatta: 1941 áprilisában a Délvidék 11 és fél ezer km2-ét és az ott élő több mint egymillió embert, köztük több mint 14 ezer zsidót is visszacsatolta.