A nácik cigánypolitikája

 

A német nácik a császárságtól és a Weimari Köztársaságtól örökölték a "cigánykérdést". A német rendőri szervek a 20. század elején már rutinszerűen üldözték tovább a romákat a szomszéd városba vagy járásba. A "tudósok" már ekkor sürgették "a társadalomra veszélyes" cigányok elleni fokozott állami fellépést és a vegyesházasságok betiltását. 1926-ban Bajorországban megszületett "a cigányok, csavargók és munkakerülők" elleni törvény, majd a porosz kormányzat minősítette "bűnöző életmódúaknak" a romákat. Sok helyen szigorították a vándorkereskedelmi engedélyek kiadását. Ha a roma gyermekek nem tudtak németül, akkor szellemi fogyatékosként intézetekbe kerültek, az állandó munkahellyel nem rendelkező felnőtteket munkatáborokba, dologházakba zárták. A német cigánypolitika lényege 1933-ra adott volt: a romákat a hatóságok alsóbbrendű, bűnözésre hajlamos, a társadalomra veszélyes elemeknek látták. A nácik valójában tehát csak azt folytatták, amit elődeik elkezdtek, és a későbbiek során azt valósították meg, amit a radikálisok már régóta követeltek. Bár a nácik tervezték, végül nem készült önálló cigánytörvény. A romák valószínűleg túl kevesen, mintegy 28 ezren voltak, így főleg a zsidóellenes jogszabályok biztosították a jogalapot a cigányok üldözéséhez. Az öröklött betegségekben szenvedők utódnemzését betiltó új törvény alapján 1934-ben 500 cigányt erőszakkal sterilizáltak. Másokat "a közbiztonság veszélyeztetése" címén tartóztattak le. A hontalan romákat kiutasították az országból. Az 1935-ös nürnbergi fajtörvények alapján az "alacsonyabb rendű" cigányokat is eltiltották a vegyesházasságoktól. A cigánykérdés közbiztonsági ügyként a Himmler SS-vezér alá tartozó rendőri szervek hatáskörébe került. 1936-ban a berlini olimpia előtt "bűnmegelőzés" ürügyén megkezdődött a romák tömeges letartóztatása. Az első ún. "cigánytábort" a berlini külvárosban, Marzahnban állították fel. A szögesdróttal körülvett tábort kutyás rendőri őrjáratok őrizték, az internált vándorcigányok ezreire két WC és három kút jutott. 1938-ban a bűnügyi rendőrség szervezetén belül felállították a Cigány Garázdaság Elleni Harc Birodalmi Központi Ügyosztályát. Hamarosan tucatnyi, a marzahnihoz hasonló lágert állítottak fel, az ezekbe kényszerített romák látogatót nem fogadhattak, szociális járandóságaikat megszüntették. Az Anschluss után megkezdődött a 11 ezer osztrák cigány üldözése is: gyermekeiket kitiltották az iskolákból, a családokat táborokba zárták. Az egyik legnagyobb láger a burgenlandi Lackenbachban (Lakompak) volt, a magyar határ mellett. Az ide hurcolt romák többsége a trianoni békéig magyar állampolgár volt. A második világháború kitöréséig a nácik összesen több ezer német és osztrák romát hurcoltak koncentrációs táborokba.

Az európai romák sorsát jelentősen befolyásolta a náci "fajtudomány". Egyesek "idegenvérű ázsiaiként", mások indiai eredetű, igazi árjaként azonosították őket. Himmler parancsára 1936-ban Dr. Robert Ritter vezetésével megkezdődött egy átfogó felmérés. 19 ezer cigányt vizsgáltak meg "tudományosan". Az alanyokat faji tisztaság szempontjából több csoportba sorolták, a cigányok mintegy 90 százaléka a fajilag értéktelen "keverék" kategóriákba került. Ritter szerint ők "minden forma és jellem nélküli korcsok" voltak, ezért javasolta, hogy válasszák el őket a "tisztavérű" cigányoktól. 1938 végétől a bűnügyi rendőrség kérésére a Ritter vezette Fajhigiéniai Kutatóintézet faji szempontból osztályozta a cigányokat. A "tudósok" döntése így meghatározóvá vált a vizsgálati alany szerepébe kényszerített romák további sorsával kapcsolatban. Ritterék szakvéleménye alapján a háború alatt ezreket küldtek a halálba, a "társadalmilag beilleszkedett keverékcigányokra" pedig kényszersterilizálás várt.

A háború kitörése után folytatódott a korábbi gyakorlat: a cigányok sorsát leginkább a nácik zsidópolitikája határozta meg, azaz 1941-ig a kiűzés, ezután pedig a megsemmisítés volt a fő irányelv. Lényeges különbség viszont, hogy a nácik soha nem törekedtek valamennyi roma kiirtására. Míg korra, nemre, vallásra és állampolgárságra való tekintet nélkül minden zsidónak minősített embert halálra ítéltek, addig jelentős roma csoportokat (például a "fajilag tisztának" minősülőket) egyáltalán nem üldöztek. A fajtudósok véleménye alapján a nácik elsősorban a vándorcigányok és a "keverékek" meggyilkolására törekedtek.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu