Munkaszolgálatosok a keleti fronton 1941-1943

 

1941 júniusában beállt a hadiállapot Magyarország és a Szovjetunió között. A Keleti Fronton szolgáló, uniformisuktól is megfosztott, polgári ruhájukon sárga karszalagot viselő zsidó munkaszolgálatosok (1943 elejére körülbelül 50 ezer ember) sorsa igen nehézre fordult. Ahogy a frontra vezényelt századok távolodtak a magyar határtól, úgy durvultak el a viszonyok és a munkaszolgálatosok őrzését ellátó ún. "keret" tagjai. A zsidók gyenge ellátás mellett rendkívül nehéz fizikai munkát végeztek. Esetenként ráhajtották őket az aknamezőkre, így tisztítva meg az adott területet. Az elrongyolódó nyári polgári ruhák alig nyújtottak védelmet a zord orosz tél viszontagságaival szemben, új ruhát pedig nem kaptak. Napirenden voltak a verések, kikötések. A szökéseket a keret néha tizedeléssel, azaz minden tizedik ember agyonlövésével torolta meg.

A munkaszolgálatosok helyzetét az 1942 szeptemberében felesküdött honvédelmi miniszter, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes javítani kívánta. Célját - legalábbis közvetlen hatókörében, Magyarországon - részben sikerült is elérnie. A miniszter legjobb szándékait keresztezte azonban, hogy rendelkezéseinek egy részét a honvédelmi apparátus antiszemita tagjai elszabotálták, így a fronton a munkaszolgálatosok helyzete nem javult jelentős mértékben. Ráadásul neki kellett kiadni a munkaszolgálatra vonatkozó zsidóellenes rendelkezéseket összegző 1942:XIV. tc. végrehajtási utasítását. A németek és a hazai szélsőjobboldal nyomására Nagy Vilmos 1943 nyarán lemondásra kényszerült.

A 2. magyar hadsereg 1943 eleji megsemmisülése során több ezer munkaszolgálatos halt meg az orosz hómezőkön. A szovjet fogságba esettek közül is sok ezren elpusztultak. A Vörös Hadsereg nem tett különbséget az elfogott keretlegény és a zsidó munkaszolgálatos között, a szovjet hatóságok szerint a lapáttal "felfegyverzett" munkaszolgálatosok is részt vettek a támadásban és megszállásban. A visszavonuló német és magyar csapatok soraiban voltak olyanok, akik dühüket a végsőkig elcsigázott, éhező, lerongyolódott munkaszolgálatosokon töltötték ki. A fejetlen menekülésben, ahol a németek gyakran a magyar honvédeket is kiszorították a meleg, száraz helyekről, a zsidóknak volt a legkevesebb esélyük, hogy menedékhez és élelemhez jussanak. Sokan éhen haltak, megfagytak, másokkal a betegségek végeztek. 1943. áprilisában az ukrajnai Dorosicsban magyar katonák lezárták és felgyújtották a tífuszos munkaszolgálatosok barakkját. Azokat, akiknek sikerült kimenekülniük az égő épületből, legéppuskázták. A mészárlás során több száz munkaszolgálatost öltek meg.

Az újjászervezett magyar hadsereg megszálló feladatokat látott el. 1943 nyaráig újabb munkaszolgálatos századokat vezényeltek a Keleti Frontra. Ekkor érkeztek az első századok a szerbiai Bor rézbányáiba is.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu