Auschwitz születése és fejlődése

 

A Harmadik Birodalom legnagyobb táborrendszerét Krakkótól 70 km-re délnyugatra, a Németországhoz csatolt Felső-Sziléziában hozták létre. A tábor felállításának gondolata a lengyel értelmiség és ellenállási mozgalom elleni megtorló akciókat irányító SS-vezetők körében merült fel 1939 végén, mivel a növekvő számú letartóztatás következtében a lengyel börtönök zsúfolásig megteltek. A németek hónapokig keresték a tervezett koncentrációs tábor számára a megfelelő helyszínt. Végül 1940 elején megszületett a döntés, hogy a lengyel hadsereg Auschwitz (eredeti lengyel nevén Oświęcim) városának szélén álló elhagyott kaszárnyabarakkjai alkalmasak a célra. Április végén Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője parancsot adott a koncentrációs tábor Auschwitzban való megszervezésére.

A kezdeti elképzelések szerint a tábort 10 ezer lengyel fogoly elhelyezésére kellett alkalmassá tenni. Parancsnokká azt a Rudolf Höss SS-századost nevezték ki, aki 1934 óta szolgált táborokban, és ekkor a sachsenhauseni koncentrációs tábor egyik vezetője volt. Az első munkákat, az épületek felújítását és a szögesdrót kerítés felszerelését a környékbeli zsidókkal és lengyelekkel végeztették el. A leendő foglyok felügyeletére május végén 30 német köztörvényes bűnöző érkezett a sachsenhauseni lágerből. Az 1. és 30. között számozott foglyok voltak Auschwitz első regisztrált lakói. Az első transzport 728 lengyel politikai fogollyal 1940. június 14-én érkezett a tarnówi börtönből.

Ezt követően kezdődött meg a tábor közelében élő polgári lakosság kitelepítése és otthonaik lebontása. Az így nyert építési anyagokat a tábor kibővítése során használták fel. A tábor körül egy 40 km2-es elnéptelenedett terület jött létre, amelyet az SS-őrség teljesen elzárt a külvilágtól. A Szovjetunió megtámadásával és a háború elhúzódásával a kezdeti tervek alaposan megváltoztak. Himmler parancsot adott, hogy a tábor befogadóképességét növeljék 30 ezer főre. Egyúttal elrendelte, hogy a 2 km-re lévő Birkenau (Brzezinka) falu helyén építsenek újabb tábort 100 ezer hadifogoly részére, és utasítást adott hadiipari üzemek felállítására is. Az építkezések újult erővel folytatódtak, és sohasem fejeződtek be teljesen.

1944-re a kezdetben alig húsz, zömében földszintes téglaépületből álló jelentéktelen koncentrációs tábor hatalmas komplexummá fejlődött, amelyhez több tucat kisebb-nagyobb ún. altábor és ipari létesítmény, üzemek, bányák egész sora tartozott. A lágerek hálózatából három, különböző funkcióval rendelkező központ emelkedett ki: az eredeti auschwitzi koncentrációs tábor (Auschwitz I), az 1941-1943 között felépült óriási birkenaui megsemmisítő tábor (Auschwitz II), és az ipari termelést biztosító monowitzi kényszermunkatábor (Auschwitz III).

A három tábor egymást kiegészítve működött. Birkenau egyszerre volt cél- és végállomás, valamint a munkaerő utánpótlásának fő bázisa. Fogadta a zsidó transzportokat, a munkára alkalmatlan nőket, gyerekeket, betegeket és öregeket itt szűrték ki a szelekciók során, és küldték azonnal a gázkamrákba. Monowitz volt a termelés központja, ahol az I. G. Farben és más német vállalatok fegyvergyáraiban, műbenzint termelő üzemeiben és az építkezéseken dolgoztak a foglyok, amíg állapotuk végletesen le nem romlott, mert akkor visszakerültek a birkenaui gázkamrákba. Auschwitz vált a többi tábor adminisztrációs központjává, itt működtek az SS-hivatalok, amelyek a több ezer őr és a sok tízezer fogoly életét felügyelték, a koncentrációs táborban pedig elsősorban a politikai foglyokat helyezték el, akik a tábor kisebb üzemeiben dolgoztak szigorú őrizet alatt. Akárcsak a komplexum kiterjedése, az őrök és a foglyok létszáma is jelentősen megnőtt: 1944 augusztusában 135 ezer foglyot 3342 SS őrzött.

Az európai zsidók tömeges legyilkolása 1942 elején indult meg Auschwitzban. Az áldozatokat kezdetben az auschwitzi koncentrációs tábor drótkerítése mellett álló krematóriumban gázosították el, holttestüket égetőkemencékben égették el. Később a nácik két lengyel parasztházat alakítottak ideiglenes gázkamrává. 1943 első felében négy új krematórium készült el Birkenauban, mindegyik épületben voltak vetkőzők, gázkamrák és égetőkemencék. 1940 és 1945 között 1,3 millió embert deportáltak az Auschwitz-komplexumba, közülük 1,1 milliót zsidó származásuk miatt. A zsidók közül a legtöbbet, 430 ezret Magyarországról hoztak. 300 ezren Lengyelországból, 69 ezren Franciaországból, 60 ezren Hollandiából, 55 ezren Görögországból, 46 ezren a Cseh-Morva Protektorátusból, 27 ezren Szlovákiából, 25 ezren Belgiumból, 23 ezren Németországból és Ausztriából, 10 ezren a megszállt jugoszláv területekről, 7500-an Olaszországból, 690-en Norvégiából, 34 ezren más táborokból vagy ismeretlen helyről érkeztek.

A nácik mintegy 1 millió zsidót, 70-75 ezer lengyelt, 21 ezer romát, 15 ezer szovjet hadifoglyot, 15 ezer ellenállót, köztörvényes bűnözőt, szellemi fogyatékost és homoszexuálist öltek meg az Auschwitz-komplexumban. Minden harmadik áldozatuk magyar állampolgár volt.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu