Beilleszkedés (integráció) és beolvadás (asszimiláció)

 

Az 1867 és 1918 közötti periódust a magyar zsidóság "aranykorának" szokták nevezni. Ez a töretlen harmóniát sugalló kifejezés azonban csak részben fedi a valóságot, és inkább a 20. század tragédiáinak fényében tűnt úgy, mintha az előző évszázad mentes lett volna a konfliktusoktól.

Magyarország gazdasága a 19. század második felében - az általános európai tendenciáknak megfelelően - hatalmas változásokon ment keresztül. Gyárak, üzemek nőttek ki a földből, lendületet kapott a gépesítés, óriási tempóban épült ki a vasúthálózat, kialakult a korszerű bankrendszer, az ország modernizálódott. Ebben a változásban a zsidóság egyes csoportjai jelentős szerepet játszottak. Vállalkozói dinamizmusával több család alig két generáció alatt a semmiből építette fel európai hírű ipari birodalmát. Így jött létre például a Hatvany-Deutsch-család élelmiszeripari, a Weiss-család gép- és hadianyaggyártó vagy a Goldberger-család textilipari vállalata.

A modernizálódó országban a zsidóság széles rétegei határozták meg magukat izraelita vallású magyarokként, anyanyelvük, kultúrájuk magyar volt. Ez a jelenség folyamatosan erősödött: 1880-ban a zsidók 56,3 százaléka volt magyar ajkú, tíz évvel később ez a szám 63,8 százalékra, 1900-ban 71,5 százalékra, 1910-ben 76,9 százalékra emelkedett. A beilleszkedési tendencia főleg a városi neológ közösségekben volt erős.

Sok zsidó művész, tudós gazdagította a magyar tudományt, kultúrát. Csak néhány kiragadott példa: Csemegi Károly, a neves büntetőjogász, aki 1848-ban saját szabadcsapatával harcolt a császáriak ellen, máig ható érvénnyel állította össze az első modern magyar büntető törvénykönyvet. Fraknói Vilmos és Marczali Henrik történészek számos, a magyar történettudományban alapműnek számító publikációt tettek közzé. Molnár Ferenc regényei és színpadi művei nemcsak itthon voltak népszerűek, hanem sok idegen nyelvre is lefordították őket. Bánki Donát a porlasztó feltalálásával szerzett világhírnevet. Iványi-Grünwald Béla festőművésznek a nagybányai festőiskola megalakítását, Korányi Frigyesnek a modern belgyógyászat meghonosítását köszönheti az ország. Hajós Alfréd egy személyben volt az első magyar olimpiai bajnok (1896, Athén, úszás) és a margitszigeti Sportuszoda építésze.

A beilleszkedés útján azonban kevesen jutottak el a teljes beolvadásig. Az 1896 és 1917 közötti bő két évtizedben összesen 10.035-en keresztelkedtek meg. A legtöbben 1917-ben váltottak vallást, ekkor 677 zsidó lett kereszténnyé, ez a szám a 1910-es izraelita populáció 0,07 ezreléke. A zsidó és nem zsidó népesség tömeges összeolvadása sem következett be. Bár a vegyes házasságok száma ugyanebben az időszakban többé-kevésbé folyamatosan nőtt, összesen 13.521 zsidó-nem zsidó frigy jött létre. Ez a zsidók által kötött összes házasság 9,1 százalékát tette ki.

A sajátos magyar fejlődés miatt a zsidók lényegesen kisebb szerepet kaptak a magyar politikai életben, mint a gazdaságban, a kultúrában és a tudományban. Ennek ellenére néhány képviselőjük magas pozíciókba jutott, így például báró Hazai Samu vezérezredes, honvédelmi miniszter vagy Vázsonyi Vilmos igazságügy-miniszter. A törvényhozás felsőházának tucatnyi izraelita vagy zsidó származású tagja volt. Míg a német hadseregben nem voltak zsidó tartalékos tisztek, addig a Monarchia haderejének tartalékos tiszti állományát majdnem ötödrészben zsidó vallásúak alkották.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu