Szálasi nyilas kormánya 1944-1945

 

1944 őszétől kezdve Horthy Miklós kormányzó és legszűkebb köre a német szövetségből való kiválásra készült. Ezzel a németek is tisztában voltak, és előkészületeket tettek az akció megakadályozására. Mind a kormányzó, mind a nácik október 15-ét jelölték ki döntő napnak. A reggeli órákban német kommandósok elrabolták Horthy fiát, ifj. Horthy Miklóst, a kiugrási előkészületek egyik fő szervezőjét. Délelőtt a feldúlt kormányzó bejelentette Veesenmayer német követnek, hogy Magyarország kilép a háborúból. Egy óra körül a rádió közvetítette Horthy kiáltványát, amelyben bejelentette, hogy Magyarország fegyverszünetet kért (holott a valóságban azt négy nappal korábban Moszkvában már meg is kötötte). Ezekben a sorsdöntő órákban derült ki, hogy a kiugrást mennyire rosszul készítették elő. A beavatottak nem cselekedtek egységesen, a tétova kezdeményezések hamar elhaltak. A nácibarát, nyilas érzelmű főtisztek gyorsan átvették a kulcspozícióban lévő magyar katonai alakulatok irányítását, és megakadályozták, hogy a kormányzó utasításai eljussanak a megfelelő helyekre. Az esti órákra már a nácik voltak a helyzet urai, az éjszaka folyamán szórványos harcok során megszállták a kormányzó székhelyét, a budai várat. Az elrabolt fia életéért aggódó, megzsarolt Horthy visszavonta előző napi kiáltványát, lemondott, és német nyomásra Szálasi Ferencet bízta meg kormányalakítással.

A Szálasi-kabinet elvileg koalíciós kormány volt, hiszen a Nyilaskeresztes Párt mellett más szélsőjobboldali erők, így a Magyar Élet Pártja, a Magyar Megújulás Pártja és a Magyar Nemzetiszocialista Párt is helyet kapott benne. A gyakorlatban azonban Szálasi akarata döntött minden kérdésben. Nem csak azért, mert ő volt a kormányfő, hanem azért is, mert a kabinet gyakran háttérbe szorult a nyilas központi irányítószerv, a Nemzetvezetői Munkatörzs mögött. Szálasi minden hatalmat a saját kezében koncentrált. November 4-én letetette a "nemzetvezetői" esküt, ezzel Hitlerhez hasonlóan egy személyben lett miniszterelnök és államfő.

Szálasi a végsőkig elkötelezte magát és az országot a német szövetség és a háború folytatása mellett. December elején régi álma teljesült: Hitler végre fogadta Berlinben. A "nemzetvezető" a német-magyar kapcsolatokat egyenlő felek együttműködésének képzelte, és nagyobb önállóságot szeretett volna kapni a katonai és politikai kérdésekben. Hitler a kéréseket elhárította.

Október közepére a Vörös Hadsereg már elfoglalta az ország felét és feltartóztathatatlanul nyomult nyugat felé. A nyilasok az ország minden élő és gazdasági erejét mozgósítani akarták, és ezt a totális terror bevezetésével látták megvalósíthatónak. A társadalom egészére hatalmas nyomás nehezedett. 50 ezer zsidó deportálása után a maradék fővárosi zsidóságot gettókba kényszerítették, zsidók ezreit mészárolták le. A katonaszökevényekre, ellenállókra vagy bárkire, akiben a nyilasok ellenséget láttak, halál várt. Megkezdődött az ország szisztematikus kifosztása, a kiürítés, amelynek során mintegy 600 ezer tonnányi gépet, nyersanyagot, járművet Németországba szállítottak. A kormányszervek Nyugat-Magyarországra települtek, decemberben Szálasi és vezérkara elhagyta a fővárost. A katonai és politikai realitásoktól nem zavartatva a nyilasok hozzáláttak a Hungarista Munkaállam jogi megalapozásához. Ekkor született törvényjavaslataikból kiolvashatók szándékaik. A nyilasok át akarták alakítani a társadalmat, és alá akarták vetni az állam totális hatalmának. Elképzeléseik szerint a családi életnél fontosabb lett volna a magyar nép létszámának kívánt növelése. Terveik szerint, ha egy házasságból négy éven belül nem születik gyerek, azt kötelezően fel kellett volna bontani. Egy, a családokról szóló törvénytervezet a homoszexuálisok kiherélését javasolta. A nyilasok úgy vélték, hogy a jövőben a nagykorú, de házasságban nem élő férfiaknak közös szállásra kell költözni.

A katonai múlttal és ismeretekkel rendelkező Szálasi ezalatt egy hatalmas ellentámadásról álmodozott, amely megfordította volna a háború menetét és májusban esedékes újabb, berlini látogatását kezdte szervezni. A realitások elől azonban 1945 tavaszán már nem lehetett sokáig álomvilágba menekülni: az előrenyomuló szovjet csapatok elől a Szálasi-kormány 1944 végén Nyugat-Magyarországra költözött, 1945 március végén pedig Ausztriába menekült.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu