A kiugrás előkészítése

 

1944 május 15-én kezdődtek a tömeges deportálások. Július 9-ig 437 ezer zsidót szállítottak ki az országból, túlnyomó többségük Auschwitz-Birkenauba került. A nemzetközi tiltakozások és a szövetségesek sikeres normandiai inváziója hatására a kormányzó július elején leállíttatta a deportálásokat. Ezzel a mintegy 200 ezres budapesti zsidóság egyelőre megmenekült. Nyáron a németek nagy nyomást gyakoroltak Horthyra és környezetére annak érdekében, hogy a kormányzó engedélyezze a még Magyarországon maradt zsidók elszállítását. A kollaboráns kormány és a nácik kijelölték a fővárosi zsidók deportálásának időpontját. A tervek szerint augusztus 25-én került volna sor az akcióra. Ám nem sokkal ezelőtt döntő fordulat állt be a hadi helyzetben: a Romániába betörő szovjet csapatok sikereinek hatására augusztus 23-án, Bukarestben új vezetés ragadta magához a hatalmat. Románia átállt a szövetségesek oldalára, és hadat üzent Németországnak. A náci hadigépezet számára Magyarország kulcsfontosságúvá vált. A Birodalom vezetői nem engedhették meg, hogy a Balkánon állomásozó német csapatok elvágásával katonailag instabil helyzet alakuljon ki. A budapesti deportálást lefújták, Eichmann és emberei elhagyták a fővárost.

Horthy kihasználta a németek pillanatnyi megingását, és leváltotta a Sztójay-kormányt. Az új kabinet Lakatos Géza vezérezredes vezetésével alakult meg. Legfontosabb feladata a háborúból való kilépés megszervezése volt. A következő másfél hónap a "kiugrás" félszívvel intézett, nehézkes és ügyetlen előkészítésével telt. A kormányzó és köre sokáig reménykedett abban, hogy sikerül az angolszász szövetségesekkel fegyverszünetet kötnie, és nem vette figyelembe az ország keleti határai felé feltartóztathatatlanul közeledő - majd azt átlépő - Vörös Hadsereg jelenlétének realitását. Horthy vágyainak leginkább egy finn példára végrehajtott kiugrás majd egy ezt követő angol-amerikai megszállás felelt volna meg. (Amikor a finn kormány bejelentette a háborúból való kiválását, és a németek egyszerűen kivonultak az északi országból.) Ez az elképzelés minden elemében irreális volt. A szovjet hadsereg már a trianoni ország keleti részén volt, amikor a kormányzó végre elhatározta magát, hogy fegyverszüneti delegációt küldjön Moszkvába. A küldöttséget az oroszul jól beszélő Faragho Gábor altábornagy vezette, aki a csendőrség felügyelőjeként a nyári deportálások egyik fő felelőse volt. Faragho október 11-én aláírta az előzetes fegyverszüneti megállapodást.

A gyenge konspiráció és a besúgók nagy száma miatt a nácik igen pontos információkkal rendelkeztek a kiugrási előkészületekről. Mivel a sikeres kiugrás a szovjet hadsereg számára kitűnő felvonulási terepet biztosított volna a Birodalom déli területei felé, Németország nem engedhetett Horthynak. A nácik, bár nem tartották kormányzóképesnek, utolsó tartalékként mozgósították Szálasi Ferencet és nyilas pártját. Rájuk várt a feladat, hogy Horthyék bukása után Magyarországot az utolsó pillanatig Németország oldalán tartsák, és véglegesen megoldják a magyar "zsidókérdést".

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu