Munkaszolgálatosok Borban

 

1941-ben, Jugoszlávia lerohanásakor a németek jelentős rézbányákhoz jutottak a szerbiai Bor környékén. 1943 elejétől felértékelődött a bányák szerepe. Mivel a szerb zsidóságot 1942 során kiirtották, a szerbektől pedig tartottak, a németek számára logikusnak látszott, hogy Magyarországról igényeljenek munkaerőt. Nagy Vilmos honvédelmi miniszter tiltakozása ellenére a magyar kormányzat beleegyezett, hogy munkaszolgálatosokat bocsássanak a németek rendelkezésére. A minisztert lemondatták, és az első századok 1943 nyarán elindultak Bor felé. 1944 nyaráig körülbelül 6 ezer magyar munkaszolgálatos érkezett a rézbányákba. Soraikban a túlnyomó többséget alkotó zsidókon kívül erdélyi székely "szombatosok" (izraelita vallású nem zsidók) és a "Jehova tanúi" szektához tartozó munkaszolgálatosok is voltak.

A bori kényszermunkásokat több táborban helyezték el a rézbányák körül. A táborokban magyar katonák, a munkaterületen a német munkaszervezet, az Organisation Todt emberei felügyelték őket. A bánásmód és az ellátás 1943 végéig viszonylag és általában kielégítő volt. Ekkor azonban Marányi Ede alezredes vette át a parancsnokságot, és megkezdődtek a verések, kikötések és a kivégzések.

1944 szeptemberében a romló katonai helyzet miatt a németek elhatározták a bányák kiürítését. A munkaszolgálatosokat két hullámban indították északnak. Az első lépcső, mintegy 3200 fővel, szeptember közepén indult el. Útközben több munkaszolgálatost agyonlőttek. Október 7-ről 8-ra virradó éjszaka német és bosnyák SS-ek 700-1000 embert lőttek tömegsírokba Cservenkánál. Később magyar katonák nyitottak tüzet a menetoszlopban vánszorgó munkaszolgálatosokra. Magyarországra érve északnak, majd a nyugati határszél felé hajtották az egyre fogyatkozó boriakat. Miután ismét Marányi alezredes vette át a parancsnokságot, a kivégzések folytatódtak. A meggyilkoltak között volt Radnóti Miklós, a magyar irodalom egyik kiváló költője és műfordítója. Őt több társával együtt a Győr közelében fekvő Abda községnél lőtték agyon. Az első bori szakasz túlélőit a nyugati határszélről tovább hajtották az összeomló Birodalom belsejében lévő lágerekbe. A néhány nappal később útnak indult második hullám sorsa kedvezőbben alakult. Szeptember végén hagyták el a tábort. A menetoszlopot hamarosan jugoszláv partizánok támadták meg. A legvéresebb kezű magyar katonákat és tiszteket kivégezték, a munkaszolgálatosokat felszabadították. A megmentettek egy része belépett a jugoszláv partizánhadseregbe.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu