|
Magyarok Mauthausenben
Az első magyar foglyok 1944 áprilisában érkeztek Mauthausenbe. Nagy részük Pécsett, Szekszárdon letartóztatott zsidó volt. Őket követte egy 36 fős prominens túszokból álló csoport, akiket a Gestapo vett őrizetbe a megszállást követően, és előbb budapesti börtönökbe, majd az oberlanzendorfi táborba (Bécs, 23. kerület) szállított kihallgatásra. Május 5-én olyan keresztény politikusok, arisztokraták kerültek Mauthausenbe, mint Gratz Gusztáv egykori külügyminiszter, Rassay Károly parlamenti képviselő, gróf Apponyi György és gróf Csekonics Iván, valamint Goldberger Leó, Kornfeld Móric és Aschner Lipót zsidó nagyiparosok. Az általában időskorú prominensek Himmler parancsára megkülönböztetett bánásmódban részesültek, egyeseket később elengedtek, mások megvásárolták szabadságukat, néhányan (Goldberger Leó textilgyáros, Tolnai Simon lapkiadó, Mónus Illés szociáldemokrata pártvezető) azonban meghaltak. Hónapokig raboskodott itt Kállay Miklós miniszterelnök és fia, valamint ifjabb Horthy Miklós is.
Később néhány kisebb, zsidókból és magyarországi romákból álló csoport érkezett, majd május és június folyamán négy transzporttal 7500 magyar zsidót szállítottak ide Auschwitz-Birkenauból. Ezeket a foglyokat elsősorban az altáborokban folyó termelőmunkára osztották be, ahol százával haltak meg az éhezéstől, kimerültségtől, míg sokakat az SS-őrök és a kápók öltek meg. A visszaemlékezések szerint a magyarországi német származású SS-ek sokat kegyetlenkedtek egykori honfitársaikkal. 1944 végén a halálmenetek túlélői követték őket. Több száz magyar munkaképtelent elgázosítottak. A munkaszolgálatosok és az evakuáltak jelentős részét márciustól Günskirchenbe küldték, ahol a túlzsúfoltság és az ellátás szinte teljes hiánya miatt riasztó gyorsasággal pusztultak el.
1944-1945 során összesen 25 ezer magyar zsidót deportáltak Mauthausenbe. Közülük 8-9 ezren elpusztultak, a felszabadulás utáni időszakot is beleértve, az áldozatok száma megközelítette a 10 ezer főt.
| |
|