Hős vagy áruló? Kasztner Rezső

 

Kasztner Rezső 1906-ban született Kolozsváron. Jogi egyetemet végzett, majd újságíróként dolgozott az Új Kelet című, kolozsvári magyar zsidó lapnál. Szülővárosa zsidó közösségének ismert alakja volt, és a helyi cionista mozgalomban is jelentős szerepet játszott. Miután a második bécsi döntés Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte Budapestre költözött. Mozgalmi munkáját itt is folytatta, a fővárosi cionisták egyik vezető személyisége lett. Az 1943 elején alakult Budapesti Segélyező és Mentőbizottság ügyvezetőjeként jelentős részt vállalt a külföldi zsidó menekültek bújtatásából és ellátásából, a határon túlról érkező információk továbbításából.

A német megszállás után hamar az események középpontjába került, zsidó részről ő vezette a nácik és cionisták között folyó tárgyalásokat. A németek hajlandónak tűntek magyar zsidók százezreit szabadon bocsátani bizonyos anyagi és diplomáciai előnyök fejében. Az Eichmannal, majd később Kurt Becherrel folyó alkudozások először a sikertelen "vért áruért" akcióhoz vezettek. Ezután Kasztner egy kisebb csoport kijuttatását kezdte szervezni. Ez lett az ún. "Kasztner-vonat", amely június végén elhagyta az országot. 1684 utasa először Bergen-Belsenbe került, majd a semleges Svájcba távozhatott.

Az akció a mai napig világszerte nagy indulatokat vált ki. Bírálói szerint Kasztner lepaktált Eichmann-nal, és megígérte: elhallgatja a zsidó tömegek elől a tényt, hogy a deportálás a totális megsemmisítéssel egyenlő. Cserében Eichmann nem gördített akadályt Kasztner és a Mentőbizottság akciójának útjába, így Kasztner kimenthetett néhány prominens zsidót és a saját családját, barátait, a többség pedig ellenállás nélkül ment a gázkamrába. Mások szerint Kasztner hős volt, és saját életét kockáztatva megpróbálkozott a lehetetlennel, de mivel az összes magyar zsidót nem menthette meg, majdnem 1700 embert így is kiragadott a halál torkából. Ez utóbbi véleményt osztók közül sokan a cionisták, és elsősorban Kasztner érdemének tartják azt is, hogy Eichmannék 10-15 ezer magyar zsidót Auschwitz helyett az ausztriai Strasshof környéki munkatáborokba küldtek, ahol többségük túlélte a háborút.

A háború után Kasztner kedvező tanúvallomást tett tárgyalópartneréről, Kurt Becherről. Az egykori SS-ezredes főleg ennek köszönhetően kerülte el a felelősségre vonást. Kasztner kivándorolt Izraelbe, és itt is közéleti szerepet vállalt. Háború alatti tevékenységét az 1953-1955-ös Izrael Állam kontra Malkiel Grünwald per (az ún. "Kasztner-per") állította az izraeli és nemzetközi érdeklődés központjába. Kasztner nem vádlott, hanem tanú volt a becsületsértési perben. Ezt a kormány indította a Kasztnert, mint állami tisztviselőt becsületében megsértő jobboldali publicista, Malkiel Grünwald ellen. A per hamarosan "üggyé" nőtt, heves vitákat indítva el a zsidó vezetők holokauszt alatti tevékenységéről. Kasztner a tárgyalás során nemsokára a kollaboráció, bűnrészesség és árulás vádjával találta szemben magát. Fejére olvasták a Becher javára tett, kedvező tanúvallomását is. A per bírája Kasztner ellenfelének adott igazat, és kimondta, hogy a magyar cionista "eladta lelkét a Sátánnak". Mivel Grünwald minden egyes állítása nem volt bizonyítható, így a publicista formailag elvesztette a pert. Az igazi vesztes azonban Kasztner és a baloldali politikai vezetés lett. Olyannyira, hogy a kormány bele is bukott az ügy fejleményeibe. Kasztnert 1957 márciusában, a mai napig tisztázatlan körülmények között a nyílt utcán lelőtték. Az izraeli Legfelsőbb Bíróság 1958 januárjában határozatot tett közzé, amelyben halála után posztumusz rehabilitálta Kasztnert.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu