A nyilas puccs és a zsidók

 

Az október 15-i kormányzói proklamáció, a háború és az üldöztetés végének reménye eufóriával töltötte el a budapesti zsidókat. Sokan leszaggatták a sárga csillagot, kitódultak az utcára, és ünnepeltek. Este azonban már Szálasi hadparancsát közvetítette a rádió. Az ezt követő órákban elszabadult a pokol a főváros utcáin. Nyilas karhatalmi egységek munkaszolgálatosokat hajtottak a Lánchídra és a Margit hídra, és onnan lőtték őket a Dunába. A Népszínház utcában és a Teleki téren néhány munkaszolgálatos fegyverhez jutott, és szórványos ellenállást tanúsított. A nyilasok német segítséggel ezt hamar letörték, és bosszúból számolatlanul gyilkolták a környék zsidóit. A szabadon garázdálkodó, gyakran 15-16 éves suhancokból álló nyilas csoportokat senki sem ellenőrizte. Vidéken is megindult a gyilkolás: Pusztavámnál egy egész, főleg értelmiségiekből álló munkaszolgálatos századot géppuskáztak le. A nyilas uralom első néhány napján a korlátlan terror tombolt. Ezután maga a nyilas vezetés igyekezett gátat szabni a káosznak, hiszen sem nekik, sem náci uraiknak nem állt érdekében, hogy a főváros utcáit rabló-gyilkoló fegyveres csoportok uralják. Vajna Gábor nyilas belügyminiszter közleményt adott ki, melyben felszólított mindenkit, hogy önhatalmúlag ne lépjen fel a zsidók ellen, a "zsidókérdést" ugyanis az állam fogja "megoldani". A gyilkosságok elkövetőit mentesítették a büntetőjogi következmények alól.