|
Embermentő diplomaták
A vidéki deportálások leállításában komoly szerepe volt a nemzetközi diplomáciai nyomásnak. Különösen sokat jelentett a pápa és budapesti követe, Angelo Rotta pápai nuncius, valamint V. Gusztáv svéd király tiltakozása. A holokauszt idején soha, sehol nem alakult ki olyan széles körű és hatékony diplomáciai embermentés, mint 1944-1945 fordulóján Budapesten. Az ebben részt vevők több tízezer budapesti zsidó életét mentették meg áldozatos tevékenységükkel. Az első lépésekre már nyáron, a vidéki zsidóság deportálásának lezárulása idején került sor, ezért a diplomáciai embermentések hatóköre a fővárosra korlátozódott. Horthy kormányzó javítani kívánt Magyarország nemzetközi megítélésén, amely a deportálások miatt drámaian megromlott. Ezért figyelembe vették a semleges diplomáciai testületek kéréseit, igényeit. Létrejött a "védett zsidó" státusa, ami azt jelentette, hogy az adott személy sértetlenségét valamelyik semleges ország szavatolja, mivel biztonságához az adott országnak érdeke fűződik. A védettséget különböző menlevelek, védlevelek (Schutzbrief) és védőútlevelek (Schutzpass) bizonyították.
A nyilas puccsot követő időszakban Szálasi hatalmának nemzetközi elismerésére áhítozott. Ezért jó kapcsolatokat kívánt fenntartani a budapesti semleges diplomatákkal. Így a zsidók védettségének olyan komoly súlya lett, hogy a védettek számára az Újlipótváros délnyugati háztömbjeiben külön "nemzetközi" gettót is szerveztek. Amint azonban Szálasi belátta, hogy erőfeszítései hiábavalók, a nyilas Magyarországot úgysem ismerik el, a diplomáciai védettség ereje megszűnt. A nyilas karhatalmi egységek egyre kevésbé fogadták el a dokumentumokat, és nőtt a támadások száma a védett személyek és intézmények ellen. 1944 végétől már a diplomaták élete is komoly veszélyben forgott.
A svéd követség munkáját kezdetben a követ, Carl I. Danielsson irányította. A védettség ötlete is a svédektől származott. A diplomáciai testület tevékenysége lendületet kapott, amikor július elején megérkezett az új követségi titkár, Raoul Wallenberg. A svédek több ezer védődokumentumot bocsátottak ki, a "nemzetközi" gettó mintegy harminc háza tartozott hozzájuk, és a halálmenetek során rengeteg embert mentettek meg. A svéd misszió munkatársainak tevékenysége a svájci mellett a legkiterjedtebb és legeredményesebb diplomáciai mentőakció volt
A svájci testület zsidómentő akcióit az a Carl Lutz alkonzul irányította, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy kialakult a védettségi rendszer. Lutz szorosan együttműködött a Krausz Miklós vezette Palesztina Hivatallal, ennek központját a Vadász utcai Üvegházba, svájci védelem alá helyezte. Ezzel elősegítette a fiatal cionisták földalatti munkáját, akik számolatlanul hamisították és osztották szét a svájci védődokumentumokat az üldözött zsidók között.
Spanyolország érdeme volt, hogy kijelentette: hajlandó 500 zsidó gyermeket befogadni. Ezzel megnyitotta az utat a Vöröskereszt gyermekmentő akciója előtt, amely hamar túlnőtt az eredeti kezdeményezésen. November végétől a spanyol követség munkáját jórészt egyetlen ember végezte, aki nem is volt spanyol. Giorgio Perlasca, az egykori meggyőződéses olasz fasiszta, spanyol ügyvivőnek adta ki magát. Mivel a valódi diplomaták távozása előtt is szerepet vállalt a zsidók védelmében, szerepét hitelesen alakította. Perlasca kemény, határozott fellépése komoly nyomatékot adott a több ezer spanyol menlevélnek, a bátor "szélhámos" sok száz ember életét mentette meg.
Lényegesen kisebb léptékben, de a portugál követség is nyújtott diplomáciai védettséget. Törökország eleinte vonakodott a segítségnyújtástól, de később kibocsátott néhány védlevelet. Védődokumentumnak minősülő honossági bizonyítványokat küldött Magyarországra a Genfben székelő salvadori főkonzulátus. Az akció mögött a testület első titkára, az az erdélyi zsidó diplomata, Georges M. Mantello (Mandl György) állt, aki 1944 nyarán megszervezte az Auschwitz-jegyzőkönyv Svájcba juttatását.
| |
|