|
A fiatal cionista ellenállók
A fiatal cionisták (halucok) néhány száz főt számláló csoportja jelentős illegális tevékenységet folytatott. Ez - néhány szórványos esettől eltekintve - nem fegyveres ellenállás volt. A halucok nem tömörültek egyetlen szervezetbe, hálózatukban a baloldali ifjúsági szervezetek (Hásomér Hacair, Dror Habonim) domináltak. Irányító szerepet töltöttek be az 1942 és 1944 között Szlovákiából és Lengyelországból menekült zsidó fiatalok, így például Elefánt Márton (Mose Alpan), Friedl Rafael (Rafi Ben-Salom) és Révész Perec. Hozzájuk csatlakoztak a magyarországi vezető személyiségek, többek között Grósz Endre (Dávid Gur) és Teichmann Ernő (Efra Agmon).
A halucok a német megszállás után elsősorban saját barátaikat, családtagjaikat mentették és juttatták át Szlovákiába, Romániába és az egykori jugoszláv területekre. Sokan a "Kasztner-vonattal" hagyták el Magyarországot. Különösen fontos szerep jutott irathamisító műhelyüknek. Ez a tevékenység nagy lendületet kapott, amikor a halucok a svájci védelem alatt álló, Vadász utcai Üvegházba tették át székhelyüket. A diplomáciai védettség rendszerének kiépülésével az iratsokszorosítási és szétosztási feladatok mértéke folyamatosan növekedett. A fiatal cionisták a nyilas hatalomátvétel után hajtották végre legbátrabb tetteiket. Magyar és német katonai egyenruhákban, fegyveresen, hamis parancsokat lobogtatva mentették az embereket a nyilasok keze közül. Jelentősen hozzájárultak a Nemzetközi Vöröskereszt gyermekmentési akcióihoz és részük volt a pesti "nagy" gettó élelmezésében is. A fegyveres ellenállásról tudatosan lemondtak, mert kilátástalannak és értelmetlennek ítélték. A többi cionista csoporthoz fűződő viszonyuk meglehetősen feszült volt, ugyanakkor jó kapcsolatban álltak az illegális kommunista mozgalom egyes szereplőivel.
| |
|