A megsemmisítő táborok

 

A keleti fronton zsidókat gyilkoló Einsatzgruppékban szolgálók közül sokan nehezen bírták az öldöklést. Általánossá vált, hogy az asszonyok és gyermekek kivégzésére csak részegen voltak képesek, gyakoriak voltak az idegösszeroppanások, sok gyilkoson úrrá lett a depresszió. Mások még jobban eldurvultak és megkínozták áldozataikat. A gyakran kaotikus akciókat sokszor végignézte a helyi lakosság, de Wehrmacht-katonák tízezrei is szembesültek a rémtettekkel. A szigorú tiltás ellenére sokan fényképeztek, filmeztek, a tettesek a kocsmákban meséltek feladatukról vagy családtagjaiknak írtak a gyilkolásról. Maga Himmler is rosszul lett, amikor Minszk közelében személyesen ellenőrizte 200 zsidó kivégzését, ezért elrendelte, hogy találjanak olyan kivégzési módszert, amelyik kevésbé viseli meg - a gyilkosokat.

1941 őszén kezdték meg a kísérleteket teherautókkal, amelyek kipufogógázát a zárt utastérbe vezették. Decemberben a Lodz közelében lévő Chelmnóban megkezdődött a zsidók tömeges elgázosítása. A teherautókba 90 embert zsúfoltak és mire a járművek az erdőben megásott tömegsírokhoz értek, az utasok megfulladtak. Bár Chelmnóban 150 ezer embert öltek meg, a módszer kezdetlegesnek bizonyult: sokszor előfordult, hogy a zsidók csak elájultak, majd a friss levegőn magukhoz térve kiabálni kezdtek. Az akcióban résztvevő SS-ek állandó fejfájásról panaszkodtak.

1942 tavaszán-nyarán indult meg a Főkormányzóságban élő zsidók tömeges megsemmisítése. Az akciót az eutanáziaprogramban "jeleskedő" Christian Wirth SS-őrnagy irányította maga köré gyűjtve egykori embereit. 1942 márciusában először Belzecben létesítettek megsemmisítő tábort, majd a nyár folyamán Sobiborban és Treblinkában. A beérkező transzportokat nem szelektálták, a munkaképesek és a munkaképtelenek egyaránt gázkamrákba kerültek, ahol megfulladtak a teherautó- vagy tankmotorok kipufogógázától, amit csöveken vezettek be. Az elgázosítás általában 20-30 percig tartott, de gyakoriak voltak a technikai problémák. Belzecben éppen Berlinből érkező SS-tiszteknek tartottak bemutatót, amikor a motorok műszaki hiba miatt nem indultak be. Az egyik SS-tiszt, Kurt Gerstein tanúvallomása szerint a gázkamrába zsúfolt zsidókat végül 2 óra 49 perc alatt tudták megölni. A belzeci tábort személyesen irányító Wirth őrjöngött a kudarc miatt. Belzecben 1942 márciusa és novembere között német adatok szerint 445 ezer zsidót öltek meg.

A treblinkai tábor történetének első nagyobb akciója a varsói gettó lakóinak elgázosítása volt. Néhány hét után kiderült, a személyzet nem képes tartani az ütemet a beérkező transzportokkal. A tábor területe és környéke tele volt temetetlen hullákkal, a rothadó bűz mérföldekről érződött. A német és ukrán legénység folyamatosan ivott, a fegyelemnek nyoma sem maradt. A kétségbeesett parancsnok a transzportok leállítását kérte. A helyszínre érkező Wirth a viszonyokat látva azonnal leváltotta, és a Sobibort irányító, szintén az eutanáziaprogramban tapasztalatokat szerzett Franz Stanglt állította a helyére. A transzportokat leállították, Stangl újjászervezte a tábort és az őrséget, majd a gyilkolás folytatódott. Stangl újításai közé tartozott, hogy a pályaudvart megtévesztési szándékkal átalakíttatta: virágágyásokat, vasúti menetrendeket, más vonatok felé mutató nyilakat és feliratokat helyeztek el. A beérkező vonatokról leszálló zsidóknak azt mondták, hogy mielőtt mezőgazdasági munkára küldik őket, a járványok megelőzése miatt meg kell fürödniük. Treblinkában alig több mint egy év alatt 750 ezer zsidót öltek meg.

A három megsemmisítő táborban egyenként 20-35 SS és 80-120 ukrán őr szolgált, míg az elgázosításhoz és a tábor zökkenőmentes működtetéséhez (áldozatok hajának levágása, a holttestek kihordása, eltemetése, később elégetése, takarítás stb.) elegendő volt egy-egy 700-1000 fős zsidó munkacsapat életben tartása. A három táborban tehát összesen 80-100 német SS irányítása alatt 300 ukrán őrködött 2500-3000 zsidó munkás fölött. A rendkívül alacsony létszám ellenére alig több mint egy év alatt 1,4 millió zsidót gyilkoltak meg.

A zsidó munkacsapat 1943 augusztusában Treblinkában, októberben pedig Sobiborban lázadt föl, és kísérelt meg kitörést. A legtöbb felkelőt megölték, de több tucat fogolynak sikerült megszöknie. Himmler parancsára röviddel ezután mindkét tábort bezárták. A lengyel zsidóságot gyakorlatilag kiirtották, de a Vörös Hadsereg közeledtével fontossá vált a tömegmészárlás nyomainak eltüntetése is. Az áldozatok holttesteit elégették, a tömegsírokat betemették, az épületeket lerombolták, a táborok egykori területére fákat ültettek. A táborokban szolgáló legénységet olaszországi partizánvadász egységekhez vezényelték, ahol sokan elestek az ellenállókkal folytatott harcokban.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu