A deportáló államtitkár: Endre László

 

Endre László 1895-ben született Abonyban. Apja főszolgabíró, anyai nagyapja országgyűlési képviselő, majd Pest megye főispánja, végül belügyi államtitkár volt. Endre gyermekkorát a családi birtokon töltötte, s bár az érettségi után szíve szerint erdész szeretett volna lenni, apai nyomásra a jogi egyetemet végezte el. Az első világháborúban többször megsebesült, hősiességéért kitüntették. 1918 őszén kezdte meg közigazgatási pályáját, de a románok bevonulása miatt elhagyta állomáshelyét és apja oldalán részt vett az ellenforradalmi mozgalmak szervezésében. 24 éves korában a családi kapcsolatok segítségével gödöllői szolgabíróvá választották. Politikailag antikommunista és antiszemita elkötelezettségét erősítette a kommunista diktatúra és a trianoni békeszerződés sokkja, melyet egyértelműen a "zsidók" rovására írt. Több szélsőséges fajvédő szervezetben (ÉME, MOVE stb.) vezető tisztségeket viselt. Már ifjú szolgabíróként a zsidókkal szembeni fellépés specialistájává nőtte ki magát: a zsidó folyamodóktól megtagadta az iparengedélyt, zsidó kereskedők boltjaiban állandó ellenőrzéseket tartott, és mondvacsinált ürügyekkel megbírságolta őket. 1924-1937 között az ország legnagyobb és legfontosabb járásának, a gödöllőinek volt a főszolgabírója, ahol a kormányzó nyári rezidenciáját rendezte be. Így Endre már korán a nagypolitika közvetlen közelébe került. Főszolgabíróként is folytatta a zsidók elleni fellépést: a közigazgatási apparátust antiszemita fajvédőkkel töltötte fel, a zsidó kereskedők és iparosok nem kaphattak állami megrendeléseket. Endre kitűnő jogászként és közigazgatási szakemberként hozzáértését és hatalmát felhasználva üldözte a zsidókat és a cigányokat. Több vitatható döntése miatt már a bethleni konszolidáció idején szembekerült feletteseivel. Többször követelte a "bűnöző" vándorcigányok kényszersterilizálását. A nemzetközi antiszemita "szakirodalom" szorgalmas olvasójaként írásai révén itthon hamarosan elismert antiszemita teoretikussá lépett elő. Már a húszas években találkozott Hitlerrel, és a korszak ismert antiszemitájával, az amerikai autómágnás Forddal is kapcsolatba került. Amerikai alapítványi pénzen egészségügyi mintajárássá tette Gödöllőt: a népszaporulat a duplájára emelkedett, tüdőgondozók, egészségházak, sporttelepek épültek. 1937-ben kezdett aktívan politizálni. Megszervezte a Fajvédő Szocialista Pártot, amelynek központját az Andrássy út 60-ban, a nyilasok, majd a kommunista Államvédelmi Hatóság későbbi főhadiszállásán rendezte be. Szélsőséges politikai ambíciói miatt előkészítette visszavonulását a közigazgatásból, és pártja hamarosan fuzionált a Szálasi vezette nyilasokkal.

Amikor egy korrupciós ügy miatt a pestmegyei alispáni szék megürült, mégis a közigazgatás mellett döntött. 1938 januárjában önálló jelöltként a kormány támogatottjával szemben az ország legnagyobb megyéje, Pest-Pilis-Solt-Kiskun alispánjává választották. Ezt a posztot egészen a német megszállásig betöltötte. Alispánként az országban elsőként kitiltotta a zsidókat a napi és heti piacokról, a fürdőkből és a strandokról, majd kiszorította őket a zsírellátásból. Saját kezdeményezésére meghozott antiszemita rendeleteit sok város és vármegye vezette be az országban, annak ellenére, hogy felettese, a belügyminiszter többször vizsgálatot indított, és törvénytelennek minősítve megsemmisítette azokat. Endre már 1942-ben javasolta, hogy a zsidók a vonatokon csak külön fülkékben utazhassanak, légvédelmi okokból meg akarta tiltani a gyertya használatát a zsidó temetőkben. 1943-ban síkra szállt a zsidók teljes elkülönítéséért, és kitelepítésüket szorgalmazta.

A mérsékelt Kállay-kormány idején ezek a javaslatok nem valósulhattak meg, ezért visszakerültek Endre fiókjába, ahonnan 1944-ben kormányrendeletként bújtak elő. 1944 márciusában, a német megszállás után elfogadta az új belügyminiszter, Jaross Andor felkérését, és bár hivatalosan csak áprilisban nevezték ki államtitkárrá, már hetekkel korábban megkezdte a zsidórendeletek kidolgozását. Eichmann és Endre között hamarosan szoros barátság alakult ki, így az utóbbi, a zsidóügyek kezelésével megbízott államtitkár lett a Belügyminisztérium erős embere. A gettósítás és a deportálás részleteit magántalálkozókon Eichmann-nal együtt dolgozta ki, majd ezeket a terveket a miniszter elé terjesztette, aki általában elfogadta javaslatait. Endre a "zsidótlanítás" tervezésének áprilisi időszakában radikális, de a részletekkel kapcsolatban homályos nyilatkozatokkal tévesztette meg a közvéleményt: "A zsidókérdésben a félmegoldások kora lejárt, gyors és határozott rendszabályokra van szükség", "Endre László a bolsevista és a zsidó veszély elleni védekezésről beszélt Hódmezővásárhelyen". A gettósítás első napján azt nyilatkozta, hogy "a város különböző helyeire tömörítik a zsidókat. Zárt zsidó lakónegyedek is lesznek."

A hónap végén Endre (Eichmann-nal együtt) vidéki körútra indult, és több tucat városban ellenőrizte a gettókat, gyűjtőtáborokat. A szörnyű körülmények ellenére Endre szerint a "zsidók elkülönítése" természetesen "humánus módon" történt meg. Szemleútjáról beszámolt a sajtó is. Néhány harsány cím: "Vitéz Endre László államtitkár ellenőrizte a sátoraljaújhelyi gettót", "A zsidóság Magyarországon egész nyíltan a bolsevizmus szálláscsinálója lett", "Vitéz Endre László nyilatkozik 34 városban végzett szemleútjáról. Gépfegyvereket és titkos rádió-leadóállomásokat is találtak zsidóknál". Május 15-én, a deportálások első napján, Endre Kárpátalján személyesen ellenőrizte az első vonatok indulását. A következő hetekben az egyes deportálási zónák rendőri és közigazgatási vezetőinek tartott eligazításokat. Megparancsolta, hogy a "német tanácsadókkal" (ez volt a SEK tagjainak hivatalos státusza) együtt kell működni. Június végén egy interjúban kijelentette: "Magának a zsidóságnak kell a zsidókérdés megoldására törekednie, különben bekövetkezik az őket fenyegető végső veszély!" Ekkorra az Auschwitz-Birkenauba hurcoltak száma már megközelítette a 400 ezret, a gettósítás és deportálás borzalmai közismertté váltak. Erre hivatkozva Horthy többször követelte "a szadista" Endre leváltását. Amikor a deportálásokról a minisztertanácsban kellett beszámolnia, egyszerűen letagadta a kegyetlenkedéseket és azt állította, hogy a deportált zsidók kényelme érdekében még "üdítőszolgálatot" is szervezett. A kormányzó júliusban megakadályozta a budapesti zsidók elhurcolását, a hónap végén Endre hatásköréből kivették a zsidóügyeket. Az államtitkár a nyár folyamán Eichmann-nal tervezgette a deportálások újraindítását. Az időpontot augusztus végére tűzték ki, de a román kiugrást kihasználva Horthy menesztette a Sztójay-kormányt. Endre bevonult katonának, és a frontra indult.

Az októberi nyilas puccs előkészítésében nem vett részt, de Szálasiék kinevezték "a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává". 1945 tavaszán a nyilas kormányt követve Gestapós védlevéllel a zsebében Ausztriába menekült, ahol feljelentés nyomán hamarosan letartóztatták. Az amerikaiak kiadták a magyar hatóságoknak, akik Jarossal és Bakyval együtt népbíróság elé állították, és halálra ítélték. A tárgyalás során megbánást nem tanúsított, a vádak nagy részét elismerte, kegyelmet nem kért. Akasztása előtt írt búcsúlevelében leszögezte: a zsidók kezében "van valóban a világuralom megvalósulása és elpusztít az útjából mindent, ami az új (zsidó) világállam felépítésében nekik akadályt jelent."

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu