|
Egy csendőrtiszt: Ferenczy László
Ferenczy László 1898-ban született a kárpátaljai Felsővisón. Katonának készült, az első világháborúban a fronton szolgált. Trianon után átlépett a csendőrséghez. 1934 és 1938 között három békési járás csendőrparancsnoka volt. 1938-ban a debreceni csendőrnyomozó alosztályhoz került. 1940 és 1942 között a kassai nyomozó alosztály parancsnokaként számos, a határon átszökni próbáló zsidó menekültet toloncoltatott vissza Szlovákiába, és adott át az őket üldöző német hatóságoknak. 1942 júliusától a budapesti központi nyomozó parancsnokságon elsősorban baloldaliak ellen vezetett akciókat, vizsgálatokat.
A megszállás után Faragho Gábor, a csendőrség felügyelője kinevezte a Sondereinsatzkommando Eichmann és a magyar rendvédelmi szervek közötti kapcsolattartásért felelős összekötővé. A nyári deportálások során a helyszínen ő irányította a zsidók elhurcolását. Feladatát a magyar Belügyminisztérium és Eichmannék elvárásainak megfelelően, könyörtelenül és energikusan látta el. A zsidókkal szemben mindig kíméletlenül lépett fel. Büszkén jelentette, hogy "szakértők" bevonásával megoldotta a zsidók megfelelő testüregi motozását. Igyekezett a mentesítetteket is deportáltatni. Nehezményezte, hogy a honvédség a gettókba és gyűjtőtáborokba is kézbesít munkaszolgálatos behívókat és ezzel sok embert az utolsó pillanatban megment a deportálástól. Felelősség terheli abban, hogy július 9-én jelenthette a Belügyminisztériumnak: "A kitelepítési szállítások megindulása óta: 1944. május 14-től a mai napig összesen 147 vonattal 434.351 zsidófajú személy hagyta el az országot. Budapest székesfőváros kivételével az ország egész területéről a zsidóság már kitelepült".
A deportálások leállítása után Ferenczy viselkedése különös változáson ment át. Felvette a kapcsolatot a Zsidó Tanács vezetőivel és megpróbálta meggyőzni őket, hogy a zsidók igaz barátja és kész megvédeni a maradék zsidóságot. Kockázatos és irreális tervet terjesztett eléjük. Eszerint a magyar hatóságok úgy tesznek, mintha beleegyeznének a deportálások folytatásába, és a csendőrséget a fővárosba vezénylik. Amikor viszont tényleg sor kerülne az akcióra, fegyvereiket a németek ellen fordítják. Később ehhez még hozzátette, hogy a nácik megtévesztése érdekében több nagyobb, főváros környéki táborban kellene összpontosítani a budapesti zsidóságot. Sternék számára természetesen gyanús volt a dolog. "Mi ismertük viselt dolgait" - írta a Zsidó Tanács elnöke 1945-ben "de alakoskodtunk és úgy mutattuk, mintha szentül meg lennénk győződve jóindulatáról, emberiességéről. Egyenesen azt mondtuk neki, hogy ő az egyetlen, aki megmentheti a budapesti zsidóságot a biztos pusztulástól, és ezzel dicsőséget szerez magának, hervadhatatlan érdemeket és lemossa a nemzet nevéhez tapadó gyalázatot. Ferenczynek tetszett a szerep." Különös módon Ferenczy háromszor még Horthyhoz is bejutott, és a Zsidót Tanács közreműködésével készített jegyzéket is átadta a kormányzónak. Akár hiteles volt Ferenczy színeváltozása, mert az események menetét látva ezzel próbálta feledtetni gyászos szerepét a deportálásokban, akár agyafúrt titkos ügynökként a németeknek dolgozott, a kormányzat hitt neki. Augusztus végén Bonczos Miklós belügyminiszter megbízta a terv végrehajtásával, illetve a "zsidók kivándoroltatásával kapcsolatban felmerülő összes intézkedések végrehajtásával".
A nyilas hatalomátvétel után Ferenczy ismét fordított egyet a köpönyegen. Mikor az egyik tanácstag kétségbeesetten felhívta, hogy segítséget kérjen "mentoruktól", Ferenczy annyit válaszolt: "a zsidók végre megkapják, amit megérdemeltek". Ezután hajtóvadászatot indított nyári "tárgyalópartnerei" ellen, mert az új rendszerben komoly bajba kerülhetett volna, ha a tanácstagok elmesélik, Ferenczy miként próbálta "megmenteni" a zsidókat. Sternéknek azonban sikerült elrejtőzni. Ferenczy Lászlót a háború után elfogták, halálra ítélték és kivégezték.
| |
|