Egy miniszterelnök: Imrédy Béla

 

Imrédy Béla 1891-ben született Budapesten. A nagypolgári családból származó, tehetséges fiatalember iskolái elvégzése után gyorsan emelkedett a pénzügyi hivatalnoki ranglétrán: 37 évesen már a Magyar Nemzeti Bank igazgatója volt. 1932-ben részt vett Gömbös Gyula kormányprogramjának kidolgozásában, majd a Gömbös-kormány pénzügyminisztereként dolgozott. Jó kapcsolatokat épített ki az angol pénzvilággal. Ennek is szerepe volt abban, hogy 1935-ben a Magyar Nemzeti Bank elnöki székébe került. Innen hívta Darányi Kálmán kormányfő második kabinetjébe tárca nélküli közgazdasági miniszternek. 1938 tavaszán nyílt titok volt, hogy a szélsőjobboldal térnyerését megakadályozni képtelen Darányit Horthy kormányzó hamarosan leváltja. A mérsékelt, jó angol kapcsolatokkal rendelkező, pénzügyi szakember Imrédy 1938 májusában foglalta el a miniszterelnöki széket.

Imrédy bemutatkozó beszédében a várakozásoknak megfelelően fogalmazott, a nyilasokat élesen elítélte. Több intézkedést is tett a nyilasok megfékezésére. Ennek is szerepe volt abban, hogy Szálasi Ferencet 1938 nyarán 3 éves börtönbüntetésre ítélték. Imrédy politikai tevékenységét nem a száraz pénzügyi szakértelem jellemezte, hanem a mély vallásos hitre épülő küldetéstudat. Nagy lendülettel fogott hozzá szociális reformoknak, amelyeket pápai iránymutatások alapján képzelt el.

Imrédy kormányzása idején fogadta el a Parlament az első zsidótörvényt, amelynek kidolgozásában még gazdasági miniszterként ő maga tevékenyen részt vett. 1938 nyarán Hitlerhez utazott. A Németországban látottak nagy hatást tettek a miniszterelnökre. Hazatérése után politikája erősen jobboldali, fasisztoid fordulatot vett. A kortársak ezt a német útnak tudták be, ahogy Rassay Károly liberális politikus fogalmazott: "visszajövet egy egészen megváltozott Imrédy Bélával találtuk szembe magunkat". Imrédy lényegében korlátlan diktátori hatalmat akart magának. Ez még akkor is tűrhetetlen volt Horthy és az egész magyar politikai vezető réteg számára, ha Imrédy presztízse jelentősen nőtt a Felvidék 1938. novemberi visszatérése után. A kormányzó, kihasználva, hogy híresztelések kaptak szárnyra Imrédy részleges zsidó származásáról, 1939 februárjában lemondatta. A miniszterelnöknek a második zsidótörvény előkészítésére még volt ideje.

A bukott kormányfő nem adta fel a hatalomért zajló küzdelmet. "Pártokon felülálló" tömegmozgalmat szervezett, majd kilépett a kormánypártból, megalakítva a Magyar Megújulás Pártját. Ettől kezdve nem Szálasi, hanem Imrédy volt a valódi szélsőjobboldali rivális a kormányzó politikai erők számára. A nagy kormányzati rutinnal rendelkező, ellenzékiként is befolyásos Imrédy vonzotta mindazokat, akiknek kevés volt a kormányzat zsidóellenes és németbarát politikája, de taszította őket Szálasi ködös eszmevilága és a nyilas tömegbázis alacsony származása. Ahogy egy német diplomata fogalmazott naplójában: az "agyvelő nélküli tömegeket" képviselő nyilasok és a "tömeg nélküli agytrösztöt" jelentő imrédysták álltak szemben egymással. Logikusnak tűnt a két nagy jobboldali ellenzéki csoport közeledése. A két pártvezér találkozójára 1940 októberében került sor. Imrédy nem túl tapintatosan Szálasi börtönélményei iránt érdeklődött. A nyilas vezető, aki Imrédy kormányfősége idején került lakat alá, ezt hallva - saját bevallása szerint - hasba akarta rúgni tárgyalópartnerét. Az együttműködés mindenesetre elmaradt.

A magyar belpolitikát egyre erőteljesebben befolyásolni igyekvő németek Imrédyben látták a számukra legmegbízhatóbb szövetségest. A Magyar Megújulás Pártja sürgette a "zsidókérdés végső megoldását" és "Magyarországnak a zsidó lakosságtól és szellemtől való teljes mentesítését". Imrédy a Berlinnel való legteljesebb együttműködés híve volt. Így 1944. március 19. után a megszállók őt akarták miniszterelnöknek megtenni. Ez azonban Horthy ellenállásán megbukott. Imrédy mégis bekerült a kormányba: május végétől tárca nélküli közgazdasági miniszter lett. Ebben a minőségében helyeselte a deportálásokat, de megpróbálta megakadályozni, hogy nagy mennyiségű zsidó vagyon kerüljön a németek kezére. A zsákmányt ugyanis a magyar kormány számára kívánta megszerezni. Személye így útban volt a megszállóknak. Ismét "előkerült" tehát a miniszter részleges zsidó származása. Imrédynek megint mennie kellett, ezúttal végleg.

Az Ausztriába menekülő Imrédy Bélát a szövetségesek elfogták, és kiadták Magyarországnak. Budapesten népbíróság elé állították, elítélték és kivégezték.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu