1943. januárjában a Korzó penzióban egy alapos tanácskozás lett megtartva, amelyen Szilágyi Zwi, Haschomer Hazair/, Fränkel Jenő /Mizrachi/, Springmann Sámuel és dr. Kasztner Rezső /Ichud/ vettek részt és amelyen Komori Ottó mérnök /Klal/ elnökölt. Tudatában annak, hogy egy földalatti munkával zsidókat menteni egy olyan országban, akik a saját zsidóságuktól is meg akarnak szabadulni, nem csak a résztvevők személyi biztonságát, hanem magát az egész cionista szervezkedést is veszélyeztethette, egy heves vita után elhatározták egy segély és mentőbizottság /Waadat Ezra we'Hasalach/ megalakítását. A szerepeket felosztották, az alapszabályokat lefektették és a szervezet keretét megállapították. A cél volt: zsidó életek mentése, a menekültek segélyezése és a magyar zsidóság önvédelmének előkészítése...

Ez az újonnan megszervezett alakulat csak formailag létezett, mert valóságban már régen működött. A zsidók határon túlra való átcsempészésére és a menekültek ellátására az utasítást Palesztinából meg kellett várni. Ennek dacára a Waadat külvilággal való kapcsolata, különösen az istambuli és palesztinai cionista barátainkkal, óriási pszichológiai, gyakorlati és erkölcsi jelentőségű volt. Segítette a magárahagyottság elviselését, amely mindnyájunkra nyomasztó volt. Az állandó kapcsolat és lelkesítő levelek hozzájárultak a további munkánk eredményességéhez. A palesztinai zsidók pénzügyi segítsége gyakorlatilag a mentési és segélyezési lehetőségeket megtízszerezte. Egy különleges albizottság tapasztalt menekültekből irányította a komplikált műveleteket, a lengyel zsidók átcsempészését a hegyeken keresztül Magyarország felé. Segítőtársak a lengyel és rutén parasztok, kocsisok, vendéglősök, kisebb tisztviselők és sokszor katonák is voltak. A legnagyobb része a menekülő zsidóknak a gettókból és a koncentrációs táborokból szökött meg és sikerült nekik megbújniuk. Sokan közülük a határ közelében levő erdőkben tévelyegtek. A csempészek néha egészen Lengyelország belsejéig jutottak el és hozták onnan a megadott címről személyeket a határon keresztül. A mi Tijul szervezetünk segítségével 1944. márciusáig kb. 500 zsidót mentettünk át Lengyelországból. További 2000 lengyel zsidónak sikerült Szlovákián keresztül Magyarországra jutni.

Részlet Kasztner Rezső háború utáni beszámolójából.