|
1941. augusztus 19. Beszélgetünk a zsidókérdésről is. A Führer meg van győződve, hogy igaza volt, amikor annak idején a birodalmi gyűlésen megjósolta: ha a zsidóságnak sikerül egy újabb világháborút kiprovokálnia, azzal a saját vesztét okozza. Ez ezekben a hetekben és hónapokban, kísérteties bizonyossággal, egyre nyilvánvalóbb lesz. Keleten a zsidóknak ki kell fizetniük a számlát; Németországban részben már megfizették, és a jövőben még inkább fizetniük kell. Az utolsó menedékük Észak-Amerika, de előbb-utóbb ott is fizetniük kell. A zsidóság idegen test a kultúrnemzetekben, s tevékenysége az elmúlt három évtizedben olyan pusztító volt, hogy a népek reakciója teljesen érthető, szükségszerű, szinte azt is mondhatnánk, hogy megfelel a természeti törvényeknek. Mindenesetre a zsidóknak a jövő világában nem sok okuk lesz a nevetésre. Európában már ma is afféle egységfront jött létre a zsidósággal szemben... Ami a zsidókérdést illeti, ma már megállapíthatjuk, hogy pl. egy olyan ember mint Antonescu sokkal radikálisabb eszközöket alkalmaz, mint mi. É nem nyugszom, és nem hagyom abba a munkát, amíg nem vontuk le mi is a végső konzekvenciákat a zsidósággal kapcsolatban... 1941. szeptember 24. A Führernek az a véleménye, hogy a zsidókat lassanként el kell távolítani egész Németországból. Először Berlinből, Bécsből és Prágából. Berlin legyen az első. Remélem, hogy még ebben az évben sikerül a berlini zsidók nagy részét elszállítani keletre... Két óra hosszat tárgyaltam a Führerrel. A búcsúzás igen szívélyes... 1942. március 7. Elolvasom a biztonsági szolgálat és a rendőrség részletes emlékeztetőjét a zsidókérdés végső megoldásáról. Számos új szempont merül fel. A zsidókérdést egész Európa vonatkozásában kell megoldani. Európában még mindig több mint tizenegymillió zsidó él. Ezeket később először keleten kell összegyűjteni; a háború után esetleg el lehet őket szállítani egy szigetre, például Madagaszkárra. Európában nem lesz nyugalom, amíg valamennyi zsidót nem távolítottuk el az európai térségből. Ez igen sok kényes kérdést is felvet. Mi lesz a félzsidókkal, mi lesz a zsidó "sógorságokkal", a beházasodottakkal, a házastársaikkal? Van még hát mit tennünk ebben a kérdésben, s a probléma megoldása során bizonyára számos személyes tragédiára kerül majd sor. Ez azonban elkerülhetetlen. Megérett az idő, hogy végképp megoldjuk a zsidókérdést. Az elkövetkező nemzedékekben nem lesz meg már ehhez kellő tetterő, de az ösztön ébersége is hiányzik majd belőlük. Ezért helyes, hogy radikálisan és következetesen cselekedjünk. Amit mi ma teherként magunkra veszünk, utódaink számára előny és szerencse lesz... 1942. március 16. Tegnap: ... Olvasom a biztonsági szolgálat jelentését a megszállt keleti területekről. A partizántevékenység az elmúlt hetekben ismét jelentősen erősödött. A partizánok valóságos szervezett gerillaháborút folytatnak. Nagyon nehéz a közelükbe férkőzni, mert a megszállt területeken olyan terrorista módszereket alkalmaznak, hogy a lakosság már félelemből sem mer lojálisan együttműködni velünk. A partizánok tevékenységét a politikai komisszárok és elsősorban a zsidók irányítják. Ezért szükséges, hogy még több zsidót lőjünk agyon. Nem lesz nyugalom ezeken a vidékeken, amíg ott egyetlen zsidó is tevékenykedhet. A szentimentalizmus ebbe a kérdésben a legnagyobb hiba lenne. Vagy a saját katonáink életét kell föláldoznunk, vagy könyörtelenül meg kell akadályoznunk, hogy bűnöző, anarchista elemek tovább züllesszék a hátországot.
|
|
 |
|||||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|||||||