Az oroszokat a közönséges hadifogolytáborokból, látszólag, büntetendő cselekmények miatt szállították át Auschwitzba vagy Birkenauba. A még életben levő oroszokat a legnyomorúságosabb és a legelhanyagoltabb, szörnyű állapotban találtuk. Félig kész épületekben éltek, semmi sem védte őket az eső vagy hideg ellen. "En masse" haltak meg. Száz és ezer hullát csak felületesen ástak el és emiatt pestises bűz terjengett. Később a tetemeket ki kellett ásnunk és el kellett égetnünk.

IV. Azoknak az oroszoknak a száma, akik még éltek s a félig kész épületekben, sőt a szabad ég alatt voltak elszállásolva, olyan gyorsan csökkent, hogy már nem is volt szükség külön csoportként említeni őket.

A megmaradt orosz foglyokkal szlovák zsidók dolgoztak együtt a házak építésén, míg a francia zsidóknak ásniuk kellett. Három nap múlva 200 más szlovák zsidóval együtt azt a parancsot kaptam, hogy az auschwitzi német hadiüzemekben dolgozzam, de szállásunk Birkenauban volt. Kora hajnalban indultunk el Birkenauból és éjszaka tértünk vissza. Az asztalosműhelyben és útépítésen dolgoztunk. Élelmezésünk délben egy liter répalevesből, este pedig 300 gramm rossz kenyérből állott. A munkafeltételek elképzelhetetlenül nehezek voltak, úgyhogy a legtöbben közülünk éhségtől és az ehetetlen ételtől legyengülve nem is bírták. A haladóság olyan nagy volt, hogy a mi 200 főnyi csapatunkból mindennap 35-40 pusztult el. Néhányat munka közben egyszerűen agyonvertek a felügyelők, a kápók, anélkül, hogy a legcsekélyebb okuk lett volna rá. A halálesetek következtében sorainkban támadt réseket napról napra feltöltötték, a birkenaui foglyokkal. Éjszakai hazatérésünk rendkívüli szenvedéssel és veszéllyel járt, mert öt kilométeres úton kellett cipelnünk visszafelé a táborba szerszámainkat, tűzifát, nehéz katlanokat és a munkaidő alatt meghaltak vagy megöltek hulláit. E nehéz teher ellenére gyorsan kellett menetelnünk és ha közben valaki nem tetszett valamelyik kápónak, kegyetlenül a földre lökte és agyonverte. A szlovákiai férfiak második csoportjának megérkezéséig, körülbelül 14 nap alatt létszámunk 150-re zsugorodott. Éjszaka számoltak össze minket, a halottak tetemeit keskenyvágányú vasúti kocsin vagy teherautón a (brezinskyi) nyírfaerdőbe szállították s ott egy több méter mély és körülbelül 15 méter hosszú árokban elégették. Munkára menet mindennap szlovákiai zsidó lányok egy 300 főnyi csoportjával találkoztunk - velük földmunkát végeztettek a környéken. Mindannyian csupa rongy orosz egyenruhát és facipőt viseltek. Fejük kopaszra volt nyírva. Sajnos, nem tudtunk velük beszélni.



Egy túlélő tanúvallomásának részlete a háborús főbűnösök nürnbergi peréből

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu