Adácson születtem huszonnyolc augusztusában. Hatan voltunk testvérek: két fiú, négy lány. Édesapám Pestre járt a vasútnál dolgozni, az idősebbek meg summások voltak.

Negyvennégyben, mindenszentek napján jöttek értünk a csendőrök. Öt családot vittek el. Mind a rokonaim voltak, a nagybátyáim. Azt mondták, cukorrépát szedni visznek Hatvanba. Nem mondták, hogy kivisznek minket Németországba, vagy valami...

Dachauba reggelig várnunk kellett. Vert minket a havas eső. Volt velünk olyan asszony is, akinek picije volt, még hónapos se. Verte azt is az eső, hó. Két ilyen pici is meghalt reggelre.

Akkor kopaszra nyírtak mindenhonnan, ahol csak szőr volt, adtak ilyen fapacskert a lábunkra, meg egy vékony szoknyát és kabátot. Abban teleltünk ki. Reggelre feketekávét adtak minden nélkül. Ebédre krumplihajat. Vacsorára megint feketekávét.

Amit levettek a zsidókrul, azt kellett válogatnunk a platzon. Vagonokkal beszállították a katonák ruháit, és mivelünk szedették le. Volt olyan is, hogy a ruhába benne volt a halott katona keze vagy lába. No, ezt utána betiltották. Egyszer az egyik cigányasszony a vérbe kapott bele, megtörülte a száját, és elfertőzött.

Ott ütött ki a fej- és hastífusz a halottaktól. Abban haltak meg rengetegen. A hastífusz egy jó hét alatt kisöpörte a népet a lágerbul. Három nap alatt megölt majdnem mindenkit.

Ha valaki meghalt, ki kellett vinni a fürdőbe. Csak másnap szállították el. Ha volt cigány halott, azt a cigánynak kellett kivinnie. Együtt voltunk, de ha halott volt, akkor a cigány vitte a cigányt, magyar a magyart.

Egy roma túlélő visszaemlékezése.

Idézetek

Borgos Gyula, az első dachaui napról és a hidegről: "Kivonultatnak az udvarra, mert létszám ellenőrzés lesz, a csíkos ruhánk olyan, mintha ingben, gatyában lennénk. Kegyetlen hideg van, dermesztő szél fúj, orrunk kivörösödik, de szó sem lehet arról, hogy a blokkba visszamenjünk, didergünk. Vannak, akiken látszik, hogy már nem sokáig bírják. Egymás hátát veregetjük felváltva, de csakhamar kifáradunk. Az ég elsötétül, havas eső kezd szemerkélni. Szorosan összebújunk, mint birkák a viharban."