Az első csoportok a fő szállítási útvonalakon (országutakon) haladtak, a későbbiek azonban a mellékutakat (alternatív útvonalak) vették igénybe; 7-8 nap alatt rendszerint 200-220 km-t gyalogoltak Hegyeshalomig. Azokat, akik útközben megbetegedtek, gyakran agyonlőtte a kísérőszemélyzet, vagy hátrahagyták őket elhagyott csűrökben, ahol orvosi segítség nélkül tengődtek; csak ritkán intézkedtek az élelmezésükről, és akkor is legfeljebb egy adag híg levest kaptak naponta. A menetelő csoportok indulását mindig úgy időzítették, hogy délelőtt 11 és déli 12 között érkezzenek meg Hegyeshalomba. Hangsúlyozzuk, hogy a csoportok legfeljebb 3-4 adag levest kaptak a gyalogmenet egész ideje alatt, de rendszerint több napig egyáltalán semmit sem kaptak enni...

Hegyeshalomnál a deportáltakat az elképzelhető legrosszabb állapotban találtuk. A végtelenül kimerítő gyalogmenet, a táplálék majdnem teljes hiánya, megtetézve az állandóan kínzó félelemmel, hogy a németországi megsemmisítőkamrákba viszik őket, olyan állapotba juttatta ezeket a szánalmas deportáltakat, hogy minden emberi külsőségüket és minden emberi méltóságukat tökéletesen elveszítették. Állapotukat nem is lehet összehasonlítani másokéval, akiket szintén tönkretett a fizikai nélkülözés és szenvedés. A legelemibb emberi jogok megtagadása, a tény, hogy rendszerint teljesen ki voltak szolgáltatva a brutálisan viselkedő kísérőknek, akik gyakorlatilag azt tehettek velük, amit akartak - az arcukba köpéstől kezdve a pofozáson és a verésen át az agyonlövésig -, rajtahagyta e borzalmak nyomait a szerencsétlen áldozatokon. Az emberi méltóság megőrizhető a nyomorgók és a szenvedők körében mindaddig, amíg vannak törvényes jogaik; de ez a méltóság elvész, ha valakit teljesen megfosztanak jogaitól, és kiszolgáltatnak más kényére-kedvére. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert érezhető, hogy ilyen körülmények között az emberek irtózni kezdenek a szerencsétlen áldozatoktól, még az egyébként jóindulatú személyek is. Ezek között az emberek között tökéletesen megszűnik minden társadalmi konvenció, a civilizáció és a haladás minden eredménye. Az emberek - a nők éppúgy, mint a férfiak - egymás és az idegenek szeme láttára elégítik ki testi szükségleteiket, a szégyenérzet teljesen kiveszett belőlük. A deportáltak élelmezése Hegyeshalomban kielégítőbb volt. Naponta kétszer kaptak enni, és látogatásunk és közbenjárásunk eredményeképpen az ellátásuk nyilván még javult. Elhelyezésük viszont Hegyeshalomban is nagyon rossz volt, mert az embereket még itt is pajtákban szállásolták el, szalmán. A szalmát azonban már annyira letaposták a korábbi transzportok, hogy mocskos volt és kétségkívül fertőzött.

A svájci követség két munkatársának jelentése a halálmenetekről.